A gyerekek vidáman szaladgáltak, ugrándoztak az óvoda udvarán. Élvezték a tavasz beköszöntét, és azt is, hogy nem kell fegyelmezetten viselkedniük az ovi falai között.
Piroska és Öcsi kirítt a tömegből, mert félrehúzódva álltak az akácfa alatt.
- Elcseréljük a tányérunkat? – kérdezte kicsit félénken a fiú.
- Ha szeretnéd!-, felelte zavartan a kislány.
Aztán egymásra mosolyogtak, majd kézen fogva visszamentek a többiekhez. Ettől kezdve egymás tányérjából ebédeltek. Eleinte elcserélték, de később Erzsike óvó néni már eleve úgy terített nekik.
Ahogy múltak a napok, a két gyerek egyre több időt töltött egymás társaságában. Öcsi-, ha szükség volt rá-, lovagiasan védelmébe vette a kislányt, és a kereszteződésig mindig elkísérte. Természetesen nem maradt titokban a dolog, és a többiek csúfolták őket.
- Szeretős mártás, kifutott a rántás!-, kiabálták a szünetekben, de ők rájuk sem hederítettek.
Aztán eljött a nagy nap! Alig, hogy elkezdődött a szünet, Erzsike néni maga köré gyűjtötte a gyerekeket, és elmondta nekik, hogy most lakodalmasat fognak játszani.
Az Egyszer egy királyfit mindenki ismerte, így nem okozott gondot a szerepek eljátszása. A szegény lány szerepét Piroska kapta, és izgatottan várta, vajon ki lesz a királyfi? Nagyon örült, amikor megtudta, hogy „ő” lett! Öcsi.
A kislány boldogan felelgetett a fiú kérdéseire, de az volt csak az igazi boldogság, amikor a végén az óvó néni a fejére tette a függönyből készített fátylat a menyasszonyi koszorúval.
Hogy mi történt Öcsivel az ovi után, máig sem tudja, mert a kisfiúék elköltöztek a faluból nem sokkal az „esküvő” után. Gondolt rá, hogy valahogyan felkutatja, csak úgy kíváncsiságból. Aztán mégis elvetette az ötletet, mert hiszen hogyan kereshet meg valakit, akiről csak annyit tud, hogy kedves volt, aranyos, az ő gyerekkori szerelme, és „Öcsinek” hívták.
2011
2011
Én "megkeresném"!Nagyon jó az a kép!
VálaszTörlésMég a keresztnevét sem tudom! Csak a vezetéknevét, és azt, hogy Öcsinek hívták.
VálaszTörlés