Pillanatképek életemből 5

Élvezte a nyarat. De leginkább azt, hogy nem látta nap, mint nap a kollégium szürke falait, hogy nem kellett elviselnie Márta néni bántásait. 
Hogy mi lesz ősszel, azt nem tudta, mert szülei folyamatosan arra kérték, hogy "csak ezt a kis időt bírja ki". Két évet szenvedett végig, és még kettőt kellene, de most inkább nem gondolt erre. Sétálni indult a Tisza-partra.

A folyó csendes, a strand üres. Alkonyodik. A lenyugvó Nap vörös fénye megfesti a vizet, és olyan nyugalom tölti el, amilyet régen érzett. Annyira gyönyörű ez az egész, hogy szinte már giccses. De valós! Áll lélegzetvisszafojtva, és most nagyon távolinak tűnik a város zaja, az őt ért sérelmek. Itthon van! Hazaérkezett! Gondolataira egy kakukk válaszol, mintha köszöntené. Elmosolyodik. Imádja a madarakat. Most feleselni kezdenek egymással, és ahogyan a víz visszhangozza éneküket, az semmi máshoz nem hasonlítható. 
Nézi a messzeséget, majd a rezzenéstelen vizet, és eszébe jut nagymamája, aki minden nap elsétál a Tiszához.Télen nagykendőbe burkolva, hátratett kézzel. Ez szertartás részéről. Halott fiára emlékezik ilyenkor, aki visszavágyott Amerikából imádott folyója partjára.
A kakukk elhallgat, s már éppen indulna haza, amikor a folyó kanyarulatában egy csónak tűnik fel.
Vajon ki lehet? Valószínűleg horgász, mert csak úgy, csónakázni nem szoktak a vízen. Szeret horgászni. Édesapja, sógora és a bátyja gyakran vitte magával kislány korában, de sajnos mostanában csak a szünetben van módja élvezni a horgászás csodás érzését: amikor rezeg a bot. Micsoda izgalommal jár, hogy sikerül-e kifogni a halat? És mindeközben az őt körülvevő csend, a nyugalom...Leírhatatlan!
Olyannyira megszerette a horgászatot, hogy azt is megtanulta, melyik halra mivel kell horgászni? A kecsege például a kérészt szereti, és ő gyakran szedte gyerek korában édesapjával a partoldalban az iszapból,  még lárvaállapotában. Amikor kikelnek a lárvák, akkor mondják az itt élők, hogy virágzik a Tisza. Ezerszámra repked ilyenkor a víz felett a sok apró rovar, járja násztáncát, hogy aztán megsemmisülve hulljon vissza a vízbe. Gyönyörű, de egyben szomorú is ez az egész. Mert a végén tényleg "temető a Tisza".
A ladik közelebb ér, és felismeri a benne ülőben bátyját. Megörülnek egymásnak, és nevetve-beszélgetve indulnak haza a gazdag zsákmánnyal. Van köztük kecsege, harcsa, de legtöbb a kárász és a keszeg. 
Este azzal az érzéssel fekszik le, hogy eztán minden jobb lesz! Azt még nem tudja, hogy hogyan és miért, de ez az érzés annyira erős benne, hogy nyugodtan, mosolyogva alszik el, és ugyanígy ébred. 
/ Hogy mi történik eztán, majd a következő részben, mert ideje vásárolni mennem, hiszen holnap Szilveszter! :) /