Háziorvosi rendelőben

A jelenetet egy farsangi rendezvényen adtuk elő a Nyugdíjas Kör tagjaival. Köszönet Mindannyiuknak a lelkes szereplésért és az élményért, amiben részem volt a 20 év alatt, amit a körükben szociális gondozóként eltöltöttem! 
Kedves Körtagok!
Ajánlom Nektek szeretettel!

Szereplők:
Orvos: Rózsáné Piroska /én/
Jolánka: Kormos József / Nagyon csinos volt fehér köpenyben, tűsarkú cipőben, vörös parókával és felékszerezve. A fülklipsz különösen jól állt neki! :-) /
Betegek: a Nyugdíjas Kör tagjai


Orvos: Sok a betegünk ma Jolánka? Délután értekezletre megyek, és fel kellene rá   készülnöm.
Józsika-Jolánka: Elég sokan vannak, doktornő, de helyettesítés után mindig így van. Szilasi doktort nem nagyon ismerik a betegek, meg aztán zavarja őket, hogy rendelés közben újságot olvas.
Orvos: Foglalkozzunk inkább a betegekkel nővérke, mert ez a dolog nem ránk tartozik! Hívja be az elsőt, kérem!
Csillikné: Jó napot kívánok, doktornő! 
Orvos: Jó napot asszonyom! Foglaljon helyet! Mi a panasza? Miben segíthetek?
Csillikné: Jaj, doktornő! Nagy az én bajom. Az uram már teljesen kikészített idegileg. Amióta nem dolgozik, teljesen megkergült!
Orvos: És mit szeretne, Borbála? Írjak fel neki nyugtatót?
Csillikné: Nyugtató is kéne, drága doktornő, de az is jó lenne, ha beszélne ezzel az emberrel, mert én ezt már nem bírom tovább!
Orvos: Konkrétan mi a baj, asszonyom?
Csillikné: Az, doktornő, hogy teljesen kihasznál. Amikor még dolgozott, mindig arról ábrándoztam, hogy ha nyugdíjas lesz, nem nekem kell majd tüzelni. Erre fel most is én gyújtok be mindig.
Orvos: És ez olyan szörnyű, asszonyom? Ha nekem csak ennyi bajom lenne!
Csillikné: De egész nap a kazán előtt ülök, doktornő, mert a fa hamar elég. Hát mi vagyok én? Vesta- szűz? 
Józsika-Jolánka: / kuncog/
Csillikné: Maga meg mit kuncog itt? Ez olyan vicces?
Józsika-Jolánka: Bocsánat! Csak egy kis képzettársítás.
Orvos: Nyugodjon meg asszonyom! Írok fel egy enyhe nyugtatót, és beszélek majd a férjével is. A gyógyszert meg majd kihozatjuk, ahogy szoktuk.
Jolánka! Maga meg viselkedjen, ha nem akarja, hogy lecseréljem egy tökös nővérre!
Csillikné: Köszönöm, drága doktornő! Viszontlátásra!
Józsika-Jolánka: Kérem a következő beteget!
Nyuszi: Jó napot, picinyeim!
Orvos: Picinyeim? Baj van a látásával, asszonyom? Én háziorvos vagyok, nem szemész!
Józsika-Jolánka: Hagyja, doktornő! Nyuszinak ilyen a stílusa. A férjét is állandóan becézi. Általában úgy viselkednek egymással, mint egy turbékoló gerlepár.
Nyuszi: Most ezen mit csodálkozol, tündi-bündi? Ismered az én drágámat, és tudod, hogy milyen jó ember?!
Orvos: Ezt majd kielemzik máskor, asszonyom. Most inkább azt mondja meg, hogy miben segíthetek?
Nyuszi: Beutaló kellene a pszichiátriára, doktornő. 
Orvos: A pszichiátriára? Miből gondolja, hogy elmegyógyászra van szüksége?
Nyuszi: Abból, hogy azt mondják az okosok, hogy mindent elfelejtek. Be akarom bizonyítani nekik, hogy nincs igazuk!
Józsika-Jolánka: Azt hiszem, hogy ez nem lesz könnyű, Ida!
Orvos: Jolánka! Maga csak ne állítson fel diagnózist, ha megkérhetem, mert ez egyelőre még az én feladatom! Hozza ide inkább a reflex-kalapácsot, hadd vizsgáljam meg a beteget!
Józsika-Jolánka: / behoz egy nagy kalapácsot/
Nyuszi:/ Mikor meglátja a kalapácsot, felugrik, és szalad az ajtó felé/
Úr Isten! Hova kerültem én? Csak nem ez a nő a kalapácsos gyilkos?
Orvos: Látja, Jolánka? Így kell ezt csinálni! A múltkor a reumatológiára kérte ez a beteg a beutalót, és látta, hogy milyen gyorsan felugrott? Kutya baja szerintem, csak unatkozik otthon.
Józsika-Jolánka: És, ha mégis téved, doktornő?
Orvos: Akkor majd eljön a kedves beteg a magánrendelésemre. Jó pénzért megerősítem én neki, hogy igaza van!
Hívja be kérem a következőt!
Józsika-Jolánka: Ki következik? 
Icus: Jó napot kívánok!
Orvos: Jó napot asszonyom! Foglaljon helyet! Mi a panasza? Miben segíthetek?
Icus: Az uramat hoztam el doktornő, mert állandóan arra panaszkodik, hogy fáj a szíve. Mondtam már neki többször is, hogy jöjjön el magához, de mintha a falnak beszélnék. Most elhoztam erőszakkal, legalább nem felejti el, hogy ki az úr a háznál! Kint ül a kezelőben. Megvizsgálná?
Orvos: Természetesen, Ilona. Maga maradjon itt addig! /Odamegy Lajoshoz és a fonendoszkóppal vizsgálni kezdi/ 
Mi a panasza, uram? Mit érez?
Lajos: /Nyakában kötél. Hallgat/
Orvos: Fakó úr! Hallja, mit kérdeztem? Válaszoljon kérem!
Lajos:/Továbbra is hallgat/
Orvos: Miért nem válaszol, az Isten áldja meg?!
Lajos: Mert elakad a szavam, ha magát látom doktornő.
Orvos: Ne humorizáljon itt kérem! Nem érek én rá a maga butaságait hallgatni!
Lajos: Én komolyan beszélek, Fehérke drága! /Megfogja az orvos nyakát/
Orvos: Vegye le azt a hideg kezét a nyakamról, ha nem akarja, hogy behívjam a feleségét!
Lajos: Jól van már, ne idegeskedjen doktornő! Csak vicceltem!
Orvos: Elég buta viccei vannak, uram! Legközelebb majd akkor jöjjön, ha tényleg beteg!
/A közönséghez/
Megáll az eszem! Ez a pasi azt hiszi, hogy azért, mert 20 éve egyedül élek, összetévesztem a fojtogatást a simogatással. /Visszamegy Icushoz/
Nem tetszik nekem a férje, asszonyom!
Icus: Nekem sem, doktornő! De mit csináljak? Olyan jó a gyerekekhez. Mit tetszett megállapítani? Nagy  a baj?
Orvos: Elég nagy, asszonyom! Fogja az urát rövidebb pórázra, ha nem akarja, hogy más kertjében kujtorogjon!
Icus: /Rövidebbre fogja a kötelet/ Na gyere csak, jó ember! Majd adok én neked, csak ijessz rám még egyszer!
Orvos: Mit szól ehhez, Jolánka? Szereznem kell egy pasit sürgősen, mert a végén még az egész falu férfilakossága ki akar majd kezdeni velem.
Józsika-Jolánka: Mit csodálkozik ezen, doktornő? Amilyen szép, fiatal és csinos tetszik lenni!
Orvos: Ne hízelegjen, Jolánka, mert úgy sem emelem fel a fizetését! Eltöröltették a vizitdíjat, akkor most töröljék szemüket, szájukat! Egyébiránt természetesen igaza van! Mármint ami a szépségemet, meg a többit illeti. De most hívja be a következő beteget, mert estig sem végzek velük!
Józsika-Jolánka: Ne is végezzen, doktornő! Mert irtózom a vértől!
Orvos: Hahaha! De vicces kedvében van ma, kedvesem! Ennek örülök, de most inkább végezze a dolgát, ha nem akarja, hogy levonjak a béréből!
Józsika-Jolánka: /A közönséghez/ Még, hogy a béremből! Szerintem segélyt akart mondani a doktornő. Komolyan mondom, ha nem kapnék néha egy kis paraszolvenciát, felkopna az állam!
Orvos: Ne morogjon, nővérke! Inkább hívja be a ...
Gabi: /Beront kopogás nélkül, egy pelenka a kezében/ 
Mi ez a pelenka? /Odadobja az asztalra/
Orvos: Jó napot Gabriella! Mi a baj már megint? Jó lenne, ha időben megkérdezné a gondozottjait, és egy héten csak egyszer zavarná a rendelésemet! 
Gabi: Látod ezt a pelenkát, Fehérke? 
Orvos: Mi a baj ezzel a pelenkával, Gabriella? Jó a nedvszívó képessége, a tépőzár rajta van, fel lehet írni közgyógyra, mi kell még?
Gabi: Hogy mi? Nézd már meg, mekkora ez?! Felér a betegem nyakáig. Nem garbónyakú bodyt kértem én, hanem pe-len-kát!
Orvos: Először is: Ne tegezzen, kérem, mert nem őriztünk együtt libát! Másodszor: Ez egy rendelő, ahová hívásra jönnek be a betegek, és nem berohannak, mint Zrínyi!
Gabi: Zrínyi kirohant, de mindegy!
Orvos: Majd kirohan maga is, ha nem hagyja ezt abba!
Józsika-Jolánka: Mi baj van, Gabika? Miért vagy ennyire ideges?
Gabi: Hogy miért? Mert nem elég az, hogy már annyi a gondozottam, hogy lassan futballmérkőzést vívhatnának egymással, és még a kispadra is jutna belőlük! Meg hogy a közmunkások úgy körbeszórták a kocsimat fűrészporral, mint amikor a macska megjelöli a területét, meg a kolléganőim nem húznak váltócipőt, ha beleülnek, meg hogy az a sok bunkó nem engedi, hogy megelőzzem még lakott területen kívül sem, pedig úgy vezetek, mint Schumacher. Ja! És nem beszélve a sok adminisztrációról, amit a nyakamba sóznak, pedig  tudhatnák,hogy mennyire rühellem! Ezek után még ezzel a francos pelenkával is én kínlódjak? Hát nincs nekem elég bajom? Cseréljétek ki, vagy vegyétek fel ti, amikor randira mentek! Szerbusztok! /Kirohan/
Józsika-Jolánka: Felpróbálja, doktornő?
Orvos: Jolánka! Hagyja már az idétlen vicceit! Inkább hívja be a következő beteget, ha kérhetem!
Józsika-Jolánka: Máris, doktornő! /Kiszól/ Kérjük a következő beteget!
Éles Misi: Kézcsókom a hölgyeknek! 
Orvos: Üdvözlöm, uram! Foglaljon helyet! Nekem úgy rémlik, hogy nem találkoztunk még. Mit szeretne, kérem? Miben segíthetek?
Éles Misi: Néhány napja költöztem e tájra, és a szomszédaim önt ajánlották. Elfogadja a tájkártyámat, kérem? 
Orvos: Természetesen, uram! /Elveszi a TAJ-kártyát, megnézi/ 
Hyper Antal? 
Éles Misi: Igen, kérem! De az ismerőseimnek csak Hyper Tónika. 
Orvos: Majd átkérjük a kartonját, csak adja meg a háziorvosa nevét és címét!
Éles Misi: Elhoztam a leleteimet, nem kell ilyesmivel bajlódnia, doktornő. /Átnyújtja a paksamétát/
Orvos: Azért én kikérdezném, ha nem bánja, Hyper úr!
Éles Misi: Bánni nem bánom, de majd máskor, mert nincs most időm ilyesmire. El kell intéznem a felvételemet az idősek klubjába. Úgy hallottam, hogy pezsgő nyugdíjas élet folyik itt és eljárnánk a feleségemmel kikapcsolódás gyanánt. Magdikára különösen kíváncsi vagyok, mert az a hír járja róla, hogy katonás határozottsággal vezeti a klubot, és a táncosok úgy ropják, ahogy ő fütyül.
Józsika-Jolánka: Hát, ha magának az sürgősebb! Akkor viszont ne raboljuk egymás drága idejét! Viszontlátásra!
Éles Misi: Örülök, hogy ilyen kedvesen marasztal, hölgyem, és élek is az alakalommal! Doktornő! Felírná a gyógyszereimet?
Orvos: Hogy írhatnám fel, uram? Azt sem tudom, hogy milyen betegségei vannak, mit szed rájuk? Majd ha átnéztem a kartonját, és megvizsgáltam, természetesen felírom, Hyper úr!
Éles Misi: Nem kell ide karton, doktornő! Elmondom én anélkül is:

Hypertóniában szenvedek,
lassan már 10 éve,
Minipressel tartom karban
este, reggel, délben.

Arritmiám is van néha,
főleg bradycardia,
de pace-maker-re nincs még szükség,
messze még az angina.

Talliton, mit szedek rája,
s ha megfájdul a térdem,
feleségem Flector krémmel
bekeni, ha kérem.

Fractúrám is volt néhányszor,
kezem-lábam gipszben,
de szerencsére gasztritiszem 
egyenlőre nincsen.

Ennyi gyógyszer így elsőre
elég énnekem,
remélem, hogy nem sikerült,
búsra énekem?
Orvos: 
Ha azt hiszi, Hyper úr,
hogy hasra esem öntől,
megsúgom, hogy verselek is,
de nem egy korsó sörtől.

S mert "Éles" eszem használom is,
és kint még sokan várnak,
itt a recept, meg a pecsét,
írja fel magának!

Éles Misi: A doktort kicsivel, vagy naggyal tetszik írni?
Orvos: /A fejéhez kap/ 
Jolánka! Kísérje ki a beteget!
Éles Misi: /A közönséghez/
A kockázatokról és mellékhatásokról kérdezze meg a kezelőorvosát vagy gyógyszerészét, de jobban jár, ha engem!
Orvos: Van még beteg, nővérke? Mert kezdem unni a banánt! 
Józsika-Jolánka: Ajjaj! De tessék, itt akkor egy alma!
Orvos: Már megint poénkodik, kedvesem. Nem veszi észre, hogy ma nem vagyok vevő a humorára? Hívja be inkább a következő beteget!
Józsika-Jolánka: Kérem a következőt!
Csillik B: Jó napot doktornő! Csókollak, drágám! 
Orvos: Mi a baj, Csillik úr? Nem használt a gyógyszer, amit a múltkor felírtam?
Csillik B: Hát nem, doktornő. Szédülök, meg fáj a fejem is. / Sóhajt, és Jolánkára néz/
Orvos: Hm. Dohányzik, uram?
Csillik B: Igen, drága doktornő! De most inkább innék valamit, ha már ilyen kedves tetszik lenni!
Orvos: Megáll az eszem! Fél lába a sírban, és van kedve viccelni! De azt tudja-e, Csillik úr, hogy az alkohol az ön legnagyobb ellensége? A cigi után, természetesen.
Csillik B: Bánja a fene, doktornő! Különben sem vagyok én gyáva ember!
Orvos: Jolánka! Mérje meg ennek a bátor embernek a vérnyomását a kezelőben, én meg megnézem addig, hogy nem jött-e valami fontos levelem.
/Jolánka és Csillik B kimennek a kezelőbe/
Csillik B: Csakhogy kettesben lehetünk végre, drágám! Már annyira hiányoztál! Miért nem jöttél a klubba tegnap? Egész nap vártalak.
Józsika-Jolánka: Nem lehetett édesem, mert a férjem szabadságon van. Minden lépésemet figyeli. 
/Miközben Barna ölelgeti Józsika-Jolánkát, bejön Csillikné/
Csillikné: Elnézést doktornő, de mégsem kell kihozatni a gyógyszert! Majd az uram kiváltja a Tesco-ban,mert ott egy százassal olcsóbb. 
Orvos: Rendben van, asszonyom! Ahogy óhajtja. De menjen már be akkor érte a kezelőbe legyen szíves, mert nekem még van egy kis dolgom a neten.
Csillikné: /Meglátja a turbékoló gerlepárt/ 
Ház te mi az eget csinálsz itt, jó ember? Szóval azért kell nekem egész nap a kazánházban ülni, hogy te nyugodtan udvarolhass ennek a szégyentelennek?! Süljön ki mind a két szemetek! Nem szégyellitek magatokat? Tudod, mikor fogsz te a klubba menni? Megmondhatod nyugodtan Magdinak, hogy keressen más bohócot a tánc csoportba, mert te mostantól nem vagy klubtag! Most pedig takarodj hazafele, te "bornyú"!
Orvos: Jolánka! Van még valaki? Mert kezdek kiakadni, pedig nekem a türelem a legfőbb erényem. 
Jolánka: Nem is csodálom, doktornő! Hogy milyen emberek vannak? 
Orvos: Maga csak hallgasson, kedvesem! Álmomban sem gondoltam volna, hogy épp egy nős pasival kezd ki! És mindezt a rendelőmben?! Ezt a szégyent!
Józsika-Jolánka: De doktornő! A szerelem nem válogat! Hát nem látta, hogy milyen jóképű, fess ember az én Barnám? És ahogy rám néz... Ah! Beleborzongok még a gondolatba is! 
Orvos: Hagyja abba a borzongást nagyon gyorsan, mert ha felborzolja az idegeimet, olyat találok mondani, hogy magam is megbánom! Nézze meg inkább, hogy vár-e még kint valaki?!
Józsika-Jolánka: Rohanok, doktornő! /Kiszól/ Melyikük következik?
Judit: Na végre! Azt hittem, hogy itt ülhetünk ítéletnapig! Mi a frászkarikát csináltatok eddig, Joli? / Beszéd közben bejön, karolva Erzsikét és Margót/
Orvos: Ne morogjon, már asszonyom! Csak az időmet rabolja vele! Mondja inkább, mi a gondja?
Judit: Hoztam ezt a két ápolt személyt kontrollra. /Erzsike botra támaszkodva, Margó köhög, majdnem megfullad./
Orvos: Úgy látom, hogy nem sokat javult az állapotuk! Nem tartották be az utasításaimat? 
Judit: Ezek? Ezek csak nekem tartanak be! Elvárják, hogy kiszolgáljam őket, de ha szórakozni kell, akkor bezzeg nem betegek! 
Margó: Ne beszélgessél már, Jutka! Haladjunk inkább, mert én nem érek rá! Ma még fel kell fűznöm két nyakláncot, mennem kell a Hangyakörbe, sütni is kéne valamit a farsangra, főzni valamit Pista fiamnak. A bűntársaim is várnak egy cigire, hogy az internetet már ne is említsem, meg ami még nem jutott eszembe.
Erzsike: De nagyra vagy a sok dolgoddal, egyem meg a szívedet!
Judit: Te csak hallgass, Erzsike, mert te meg állandóan a klubban ülsz. Otthon nem csinálsz semmit, még a porszívót sem veszed a kezedbe, nehogy megerőltesd a derekadat!
Erzsike: Oszt akkor?
Judit: Mit "oszt akkor"? A pót-szilveszteren meg úgy táncoltál, hogy ha Csikós Szabi látta volna, elbujdokolna szégyenében.
Orvos: Na, de hölgyeim! Nem hagynák ezt abba? Kezdek már torkig lenni a hülyeségeikkel!
Erzsike: Szóval, mi hülyék vagyunk? Majd mindjárt kiderül, hogy ki itt a nem normális! 
Tételezzük fel, hogy hogy van egy kád, tele vízzel, a fürdőszobában pedig egy kiskanál, egy pohár, meg egy vödör. Mivel tüntetné el a kádból a vizet, doktornő? 
Orvos: Ó, hát ez egyszerű! Minden normális ember a vödröt választaná!
Erzsike: Á-á! Minden normális ember kihúzná a dugót a kádból. Most akkor ki a nem normális?
Margó: Hagyja már ezt lükét, drága doktornő! Azt mondja meg inkább, hogy mit csináljak, mert minden reggel úgy ébredek, mintha agyon vertek volna. 
Orvos: Én azt tanácsolom, asszonyom, hogy hagyja abba legalább a szex egyik felét!
Margó: Ezt meg hogy érti, doktornő? Ne gondoljak rá, vagy ne is beszéljek róla?
Judit: Most már aztán elég legyen! Azt hiszitek, hogy van nekem időm hallgatni a hülyeségeiteket? Már eddig-eddig vagyok veletek! / Elkezd köhögni, először a fejéhez kap, majd a szívéhez, próbál felállni, de nem megy neki./
Erzsike: /Odaadja neki a botot és Margóval feltámogatják/
Na! Legalább egy kicsit nyugtunk lesz tőle. Gyere Margó, mert elkésünk a farsangról! 
Józsika-Jolánka: Menjünk mi is, doktornő, mert tudja, hogy meghívtak bennünket is! Valami orvos-beteg paródiát írt Piroska és nagyon kíváncsi vagyok rá!
Orvos: De Jolánka! És az értekezlet? 
Józsika-Jolánka: Az várhat, doktornő! Amúgy is ránk fér egy kis szórakozás! 
/A közönséghez/ Jaj, de izgatott vagyok! Ott lesz az én Barnuskám is! Nem tehetek róla, de úgy imádom azt a pasit!
                                                                     Függöny