Átváltozás

Amikor létrehoztam ezt a blogot, azzal a céllal tettem, hogy saját gondolataimat, érzéseimet osszam meg Veletek. Azaz: nem akartam más tollával ékeskedni. Főleg azért nem, mert okos, tanulságos gondolatokat egy kattintással találhatunk bárhol az interneten.
Ma reggel azonban fáradtan, rosszkedvűen ébredtem és nem szeretem amikor ilyen a lelkiállapotom. Az a fajta ember vagyok, aki nehéz helyzetben, elcsüggedve arra törekszik, hogy mihamarabb kikerüljön ebből a világvége hangulatból. Nem szeretem sem sajnálni, sem pedig sajnáltatni magam.
Először játszottam egy kicsit kedvenc játékommal, de ez nem segített. Aztán megpróbáltam elbeszélgetni magammal- gyakran megteszem-, ma reggel viszont nem voltam valami meggyőző. Abbahagytam hát saját magammal folytatott gondolati párbeszédemet, és elővettem idézeteket tartalmazó füzetemet, majd elkezdtem lapozgatni. A következő sorokat többször el is olvastam és sokkal könnyebb most. Albert Schweitzer vetette papírra őket.

"A fiatalság mércéje nem az életkor, hanem a szellem és a lélek állapota.
Csak az öregszik meg, aki lemond eszményeiről. Az évek múlásával ráncossá lesz arcod, de ha kialszik benned a lelkesedés, akkor a lelked ráncosodik meg.
Az ember- akár tizenhat éves, akár hatvanhat-, csodára szomjazik, elámul a csillagok örökkévalóságán, a gondolatok és a dolgok szépségén: nem fél a kockázattól, gyermeki kíváncsisággal várja, mi lesz holnap, szabadon örül mindennek.
Olyan fiatal vagy, mint önbizalmad, olyan öreg, mint félelmeid.
Fiatal vagy, mint hited, öreg, mint csüggedésed.
Fiatal vagy, amíg befogadod a szépség, az ember, a föld és a végtelenség hírnökeit.
Csak akkor öregszel meg, ha már nem szárnyalsz, és hagyod, hogy a pesszimizmus és a cinizmus megdermessze a szívedet."

Az az igazság, hogy amióta nyugdíjas vagyok, a kedélyállapotom eléggé változó. Örülök annak, hogy megértem és hogy tulajdonképpen egészségesen. Annak is örülök, hogy akkor születtem, amikor, mert így eljöhettem a múlt évben, mert ez évben már nem tehetném meg. Csak az a baj, hogy néha- mint ma reggel is-, eluralkodik rajtam az a rossz érzés, hogy megöregedtem. Egyedül.

Most már tudom, hogy ezt a blogot azért is hoztam létre, hogy lefoglaljam magam, hogy kevesebb időm legyen azzal foglalkozni, hogy mit hoz majd a holnap. Természetesen leginkább azért, mert szeretek írni.

Végig olvasva az eddigieket- az idézetet többször is- már jobban érzem magam! Sokkal jobban! 
És nem hagyom, hogy a "pesszimizmus megdermessze" a szívemet, és azt sem, hogy eluralkodjanak rajtam a félelmeim! Egyébként meg nagyon szeretek nevetni- meg is látszik rajtam terjedelmemet és ráncaimat tekintve-, és szívből nevetni csak optimistán lehet! 
Igazam van?
Naná, hogy igen! És megállapítottam az imént, hogy fiatal vagyok! 
Légy Te is örök- fiatal! Szívből kívánom ezt Neked!
vadrózsa