Füstbe ment terv / Petőfi után szabadon/

Egész úton hazafelé
Azon gondolkodám,
Mit fogok majd vacsorázni,
Tizedike után?

Mit eszem majd, ha tele lesz
Zsebem a zsozsóval?
Pick-szalámit, vagy kaviárt
Minden földi jóval?

Jutott eszembe számtalan,
Szebbnél szebb gondolat,
Mindegyiknél elidőztem,
Az idő meg haladt.

Szatyromban a csirkelábbal,
A lépcsőházba megyek,
S míg mászom a negyediket,
Jó nagyokat nyelek.

Majd kis szobámba toppanék,
Akkor jövök csak rá,
Nem lesz nekem ezután sem
Ily gazdag vacsorám.

Hisz csaptelepem kőkorszaki,
Az ideje lejárt,
Függönyöm meg mosás után,
Diribdarabra vált.

A WC-tartály is úgy döntött,
Elég volt a jóból,
Fogta magát, s úgy, ahogy volt,
Lelépett a falról.

Amint látod, kedves Márti,
Nagy baj azért nincsen,
Bár nyugdíjam negyedrésze,
Most az összes kincsem.

Most örülök, ha esténként
Egy pirítósra telik,
Ebédre meg a családom
Csirkelábat eszik.

Tudom, hogy ez ínyenc falat,
Nem is szomorkodám, 
ám kedvedért megéneklem
hallgatásom okát.