Meglepetés, avagy egy kedves férj szárnypróbálgatásai a konyhában

A történet kitalált, de ha valaki mégis magára ismerne, az nem a véletlen műve. :)

Feleség internetezik, a férj - abbahagyva a mosogatást-, bemegy hozzá a szobába. Az asszony le sem veszi a szemét a monitorról, miközben a férje beszél hozzá.
Míg nem... 
Figyelek drágám! Micsoda? Meglepetést? Te, nekem? Mi van most? Csak úgy? Ó, hát ez nagyon szép tőled! Teljesen meg vagyok hatva! És mi lenne az?
Almás lepényt akarsz sütni? Nahát! De édesem! Te nem is tudsz sütni. Emlékszel, hogy a tükörtojással is hogy megjártad a múltkor? Hogy úgyis régi volt már a tükör? Na, ezt inkább hagyjuk!
Ja, hogy majd én segítek? Szóval én leszek a hangos szakácskönyv?! OK! Várjál drága, hozom a hintaszéket!
Kezdhetjük!
Vedd elő a nyújtó táblát! Neeem! Az a húsvágó deszka. A tábla egy kicsit nagyobb. Rendben van, megtaláltad! Még GPS sem kellett hozzá.
Folytassuk!
Mérj ki 40 dkg lisztet!
Az nem a liszt édesem, hanem a porcukor, ami P-vel kezdődik, mint Piroska és nincs benne F, mint farkas. Csak a farkasban Piroska. Jó, jó, tudom, hogy a nagymama is, de ez most a süti szempontjából nem fontos.
Most meg min gondolkodsz? Drágám! Huú! Figyelsz rám? Na idefigyelj édesem! Döntsd el, hogy mi legyen, mert nem ülök itt veled órákig. Annál is inkább, mert nemsokára kezdődik az X-faktor a tv-ben.

Jól van, úgy látom, hogy képben vagy már, és sikerült kimérned a lisztet. Keverd el fél csomag sütőporral és egy csipet sóval! Majdnem jó, csak egy kicsit balra, mert az a vanillincukor. Persze, hogy nem mindegy! Most morzsolj el a liszttel 20 dkg margarint, majd az egészet gyúrd össze tejföllel! Nagyon ügyesen csinálod, de a fejedet ne vakargasd közben, főleg ne két kézzel, mert nem vagy te lisztes molnár! Meg amúgy is eléggé fehér már hajad. Most meg mit morogsz? Mondd hangosabban, hogy én is értsem! Szóval miattam őszültél meg??? Rendben van, akkor viszont „miattam” nem kell almás lepényt sütnöd! Ja, csak vicceltél? Na azért! Akkor térjünk vissza inkább a sütihez, mert sosem leszünk készen!
Vedd elő a sodrófát, mert el fogod nyújtani a tésztát! Hogy-hogy melyik az? Hát amivel a múltkor fejbe vágtalak, mert azt mondtad, hogy kövér vagyok. Nem is mondtál ilyet? Na jó, nem mondtál. De gondoltad! Nekem már az is elég! Honnan tudom, honnan tudom? Onnan, hogy gondolatolvasó vagyok, és kész!
Na végre! Úgy látom, hogy megtaláltad azt a sodrófát! Most nyújtsd a tésztát szögletesre!
Ez neked szögletes? Ez kör. Ja, hogy négyszögesíteni fogod? Hát akkor hajrá! Csináld! 
Ó! Egészen jó lett! Most rakd a tésztát a tepsibe! Mi az, hogy nem tudod, melyik a tepsi? Drágám! A tepsi az, amibe a minap macskaalmot tettél volna, ha nem veszem észre időben. Az,az! Megtaláltad! Ha benne van a tészta, szórd le egy kis zsemlemorzsával! Megy ez neked!
Na! Most hámozz meg 1kg almát! 
Ne vérnarancsot, hanem almát! Hogy az az ujjad? Gyere gyorsan, bekötözöm!
Készen vagyunk, folytasd! Reszeld le az almát, majd nyomkodd ki és tegyél bele 15 dkg cukrot és egy kevés fahéjat!
Nem azt mondtam, hogy szúrd le őket, hanem hogy reszeld! Most meg a másik ujjad? Gyere te mulya, bekötözöm azt is!
Készen vagyunk, gyerünk, folytasd! Borítsd be a tésztát az almával!
Ne haragudj édesem, de most itt hagylak, mert sürgősen fel kell raknom valamit a blogomba. A többi úgyis megy már nélkülem is: morzsaszórás, nyújtás, borítás, szurkálás, sütés.
Másfél óra múlva...
Drágám! Finom lett a süti? Hogy még meg sem sült? Begyújtottad te egyáltalán a sütőt? Persze, hogy nem mondtam, azt hittem, hogy ennyit már tudsz magadtól is!
Na nyomás mosogatni, ezt meg majd én befejezem!
Istenem! Férfiak!