Csillagok

Már hiányoztak a csillagok. Régen láttam őket, de most előbújtak rejtekükből. Mintha éreznék, hogy szükségem van rájuk. Régen beszélgettünk. Most itt vannak, és figyelmesen hallgatnak...Néha hunyorognak egy-egy sóhajom után, máskor meg mintha kacsintanának. Ilyenkor talán mosoly van az arcomon...azért. Mert néha mosolygok is. Mosolygok, amikor arra gondolok, hogy az ő fényük állandó, és akkor is velem lennének, amikor mindenki más ellenem. A magányom őrzői ők...a barátaim. Van köztük egy, amelyik különösen kedves nekem. És a legjobb Barátom lett. Talán nem kellene megkülönböztetnem, de ez az egy...más, mint a többi. Talán melegebb a fénye a többinél... Most elé úszott egy felhő. Várok...Már fáradt a szemem, de a felhő makacs. Marad. A többi égi csoda mit sem változott, de az az egy ...rejtve van... És hiányzik...