Édesapám emlékére

Mikor Édesanyámra emlékeztem, végig jelen volt Édesapám is, mert Ők elválaszthatatlanok voltak. A nagy korkülönbség és ellentétes természetük ellenére nagy szeretetben éltek, és így neveltek engem is. 
Anyukám kemény, határozott asszony volt, Apu csendes, érzékeny, és hagyta, hogy Anyu irányítsa. 
Nem nagyon emlékszem arra, hogy komolyabb veszekedés lett volna közöttük, és ez valószínűleg azért volt így, mert Édesapám végtelenül türelmes volt, és ahogyan mondogatta: tisztelte a kort. 

Nagyon szeretett horgászni, és erre volt is alkalma, mert a kertünk alatt folyt a Tisza. Gyakran vitt magával engem is, és együtt izgultunk, ha rezgett a bot, és együtt örültünk, ha sikerült kifogni a ficánkoló halat. Emlékszem- 11 éves lehettem-, hogy éppen Búcsú volt a faluban, és nekünk nem volt arra pénzünk, hogy elmehessek, pedig nagyon szerettem volna venni egy gyűrűt. Apu látva szomorúságomat, fogta a horgászbotot, és irány a Tisza! Természetesen vitt magával engem is. Arra nem volt idő, hogy ladikkal messzebbre menjen, ezért csak a partról dobta be a horgot. Izgatottan várta a kapást, ami nem is olyan sokára bekövetkezett. A halat sokáig kellett fárasztani, mert nagynak tűnt. Aztán egyszer csak megláttuk: egy gyönyörű ponty volt. Már éppen a szákba akartuk emelni, amikor a hal  leakadt a horogról. Apu gondolkodás nélkül, ruhástól a vízbe vetette magát, és  sikerült valahogyan megfognia. Diadalittasan emelte a magasba , és nevetve mondta: Kislányom! Megyünk a Búcsúba!
Én csak akkor értettem meg, hogy mi köze a pontynak a Búcsúhoz, amikor Apu a szomszédnak eladta.

Ahogy teltek az évek, egyre kevesebbet nevetett. 14 évvel volt fiatalabb Édesanyámnál, és rettegett attól, hogy Ő marad utoljára.

Ő ment el előbb... És egy félreértés miatt úgy hagyott itt, hogy azt hitte, megtagadtam Őt....
18 éve ül ez a lelkemen, és  az űr, amit hagyott maga után, így még szörnyűbb...
Szeretném Neki elmondani, hogy Ő volt a legjobb Apa a világon, hogy mennyire szerettem, de már nincs rá módom...És szeretném hinni, hogy Ő tudja ezt!

Rövid időn belül Édesanyám Utána ment... Azóta együtt ülnek azon a csillagon- amit esténként látok az erkélyajtóból- és tudom, hogy nagy-nagy szeretetben.

Nem volt jó hangja, de szeretett énekelni. Ez volt a nótája: