Látomás

Vasárnap reggel. Szomorúan, réveteg tekintettel állok az ablaknál már percek óta. Kopp-kopp-kopp....hallom, mert megint esik. A környék csendes, korán van még. Néha elmegy egy-egy autó a ház előtt, egyébként minden mozdulatlan. Kopp-kopp-kopp...hallom újra. És a túloldalon hirtelen megjelensz. ...Tétován megállsz, körbenézel, mintha keresnél valamit. Aztán egyszer csak észreveszed, hogy szobám ablakán a függöny megmozdul. Elmosolyodsz, felemeled a kezed, de mielőtt  az a magasba érne, lehanyatlik. Még mindig mosollyal az arcodon, elindulsz. Kopp-kopp-kopp... hallom lépteid. Kopp............már nem látlak... Kopp-kopp-kopp....hallom az esőt. Kopp-kopp-kopp....hullnak könnyeim 1999