Egy leendő emlékkép vallomása

Szerelmem közönyöd nem ölte meg,                                           
de elrejtem, ne lássa senki sem.
Remények, vágyak tovatűntek,
s egyedül maradok, azt hiszem.

Voltál életem fénysugara,
s lettél egy árny, mely messze jár,
rémülten, már-már eszelősen,
kereslek, könyörgök: állj meg! Várj!

Már tudom, utunk párhuzamos,
találkozni nem fogunk soha,
nyíló szerelmünk elhervadt rég,
dércsípte virág lett a sora.

Élted alkonyán, ha elmerengsz,
s a múltból felbukkan nevem,
meglátod majd könnyes arcomat,
látod majd érted nyúló kezem...

Ígérj meg legalább annyit, 
hogy egy szép emlékkép leszek.

1994. június 22.

Nélküled

Vége lett, vagy el sem kezdődött?
Álmaim mind a porba hulltak.
Most beteg madárként vergődöm,
s napjaim egymás után múlnak.

Neved, ha hallom, megremegek.
Szívem, a balga vadul kalapál,
s veri a költői idézetet,
veri, hogy "Fáj, nagyon fáj".

Most szép a múlt, és fáj a jelen.
Sorsom nélküled mostoha, mert
gyönyörű szép, ibolyakék szemed
nem ragyog rám többé már soha. 


1994. március 21.
 

Cím nélkül /Első próbálkozásom/

Keserves sors lett az enyém,
irigylek is néha másokat,
mert kezed soha nem nyújtod felém,
s szíved értem soha nem dobban.

Szemed nem néz a szemembe,
ábránd csak, hogy majd szeretsz,
Te nem érzed soha, ha Rád nézek,
hogy derűs, boldog és más leszek?

Olyan, mint jégcsap a szíved,
és rabláncon tartja szívemet,
melynek minden dobbanásában 
visszhangzik újra a neved.

1994. február

Emlék

Ha meglátom végre mosolygó arcodat,
elfelejtek mindent, ami addig fájt,
s pár napig csendben álmodozva Rólad,
enyhül egy kicsit a nyomasztó magány.

Ilyenkor hiszem, hogy van egy kis remény,
hogy álmom nem csalfa délibáb csupán,
hunyt szemmel is látom égszínkék szemedben
a remény aprócska fénysugarát.

Majd eltelik pár nap és magamhoz térek.
Beborul köröttem az egész világ,
hisz' fáradó szívem feladta végül,
s elmém érvényesítette akaratát.

Már tudom azt, hogy hiába minden,
hogy az álom soha nem lesz való,
mert felém küldött oly kedves mosolyod,
csak tanítványod anyjának szól.

Így nem marad más, mint hogy néha látlak.
És szívembe rejtem összes mosolyod,
s ha úgy érzem, már mindennek vége,
majd emlékezni arra fogok.
1999

Ha Te is

Szeretném, ha felém nyújtanád elfáradt kezed,         
Szeretném, ha rám mosolyogna égszínkék szemed,
Szeretném, ha elindulnál végre már felém,
Szeretném hinni, hogy nem álom ez az egész.

Szeretném megsimogatni felém nyújtott kezed,
Szeretném örökké látni rám mosolygó szemed,
Szeretnék Eléd menni, mikor elindulsz felém,
Szeretném. Ha tudnád, mennyire szeretném,
Ha Te is ezt szeretnéd!

1999 

Ugye tudod?

Ha este fáradtan lefekszel,
és nincs, ki kívánjon jó éjszakát,
ha úgy érzed, nem ért meg senki sem,
hogy ellened az egész világ,
akkor majd gondolj rám.

Ha reggel pihenten ébredek,
és velem van két tündér unokám,
ha úgy érzem, nem árthat senki sem,
s velem az egész világ,
én akkor is gondolok majd rád.

Mert őrzöm azt a rózsaszálat,                   
hogy mit jelent, még nem tudom,
lehet, hogy többé már nem is látlak,
mégis várlak.
Ugye, tudod?

1999

T.L- hez

Szívemben már haldoklik a remény,
a zengő hegedűk lassan elnémulnak,
egy ijesztő árny mereszti rám szemét,
s ragadozó karmok lassan felém nyúlnak.

Te elengedted meg sem fogott kezem,
én tébolyultan rohannék feléd,
de láncra verve vergődöm a mélyben,
s elnyeli előlem mosolyod a sötét.

Kiáltanám némán én a sorsnak,
tépje széjjel kínzó láncaim,
vagy adjon erőt lemondani rólad,
és ne engedje éber álmaim!

Mert álom volt csak, hogy végre rád találtam,
csak reméltem, hogy fogod majd kezem,
én mégis: úgy szeretnék hinni a csodában,
mert remény nélkül végleg elveszek.

Epilógus

Szívemben már meghalt minden remény,
a zengő hegedűk végleg elnémultak,
az ijesztő árny nevetve jött felém,
s karmai szívem köré fonódtak.

1999

Egyedül

Vöröses haj. Csend. Félhomály.
Egyedül ülök az ablaknál,
s fátyolos szemmel,
kiégett szívvel
a távoli jövőt kémlelem...

Őszülő haj. És csend. És félhomály.
Ugyanígy ülök az ablaknál,
s fátyolos szemmel,
kiégett szívvel
egyre csak azt kérdezem:

Miért e csend, e félhomály?
Miért nincs az, ki hazavár?
Te hol vagy? Merre jársz?
 Mit csinálsz?
Téged a boldogság már megtalált?

Ne legyen csend! Se félhomály!
Tárd ki a remény ablakát!
Hagyd, hogy hulljon rám a fény,
halld meg, mit halkan kérek én:
Szeress!

1999

Ha

                                                                   
Szeretem az eget, mert szemed színét festi.
Szeretem a földet, mert lépteidet zengi.
Szeretem a vizet, mert oltja szomjadat,
A szelet is, mert hordozza hangodat.


Szeretek mindent, ha van hozzá közöd,
S jöhetne földrengés, vagy akár vízözön:
Nem félnék semmitől, ha itt lennél velem,
Ha mosolyognál rám, és fognád a kezem.

1999

Mindenütt. Sehol. Valahol.

Bármerre megyek, bármerre nézek,
Mindenütt látom arcodat,
Bármilyen csend van, bármilyen zaj van,
Mindenütt hallom hangodat.

Bármerre mész te, bármerre nézel,
Sehol sem látod arcomat,
Bármilyen csend van, bármilyen zaj van,
Nem hallod sehol hangomat.

Bármi lesz sorsom, bármi lesz sorsod,
Valahol mindig ott leszek,
Ott, ahol felém remegő térddel,
kinyújtod végre a kezed.

1994

Húsz év múlva

Megsárgult falevelet görget 

az elfáradt őszi szél,

lehajtott fejjel,lassan ballagok,

s hajam-mely egykor sötét volt-,

már majdnem fehér.

Lehajtott fejjel megállok egy percre,

fáradt testem pihenni vágy,

fölöttem egy sötét varjú károg,

s csúfolódva mondja:kár!
 

Ősz...elmúlás...mormolom magamban,

vajon mennyi van hátra még?

Megfáradt szívem vajon meddig bírja?

Vajon lesz tavasz?Mondd, lesz még?

Kicsit megpihenve elindulok újra,

s dolgozni kezd emlékezetem,

régmúlt szerelmem mosolygó arca

bukkan fel a múltból hirtelen.

Régmúlt szerelmem mosolygó arca

új tavasz jöttét hirdeti,

midőn pajkos szellő játszi könnyedséggel

a tarka pillangót kergeti.

Emlékek közt kutatva megállok most megint,

de nem időzhetek túl soká,

mert huncut mosollyal felém szalad,

valamelyik dédunokám.

Ha élénkzöld falevelet kerget,

majd a víg áprilisi szél,

én felemelt fejjel arra gondolok,

hogy hajam-mely egykor sötét volt-,

nem baj, hogy fehér.

                                                           
2006